Hőszivattyús használati melegvíz (HMV) termelés
A hőszivattyú igen találó, a lényeget jól kifejező elnevezés. A hőszivattyú alapjait már a XX. század elejétől ismerjük, ekkor alkották meg a legelső kompresszoros hűtőegységet, vagyis ez volt az első alkalom, amikor az ember egy berendezés használatával képes volt hőt "szivattyúzni", szállítani egyik helyről a másikra. A hőszivattyú technológia lényege, hogy nem energiahordozókból (azok elégetése által) állítunk elő hőt, hanem átszállítjuk valahonnan valahová.
Nyilván az így szivattyúzott hő előnyösen alkalmazható használati melegvíz fűtésére. A piacon kapható egyéb háztartási hőszivattyúk képesek használati melegvizet is előállítani. Fontos tudni azonban, hogy a fűtési levegő-víz hőszivattyúk a téli (hideg) időszakban lassan tudják előállítani a HMV megfelelő hőmérsékletét, mivel a hőfelvevő forrás a hideg levegő. Ezen az időtartamon belül a hőszivattyú nem "foglalkozik" a fűtési feladatával.
A használati melegvíz hőszivattyúk jellemzője, hogy ezek a berendezések csak a HMV melegítésével foglalkoznak, így biztosított a folyamatos rendelkezésre állás, illetve a technológia is a HMV fűtésére lett optimalizálva. Ezért elmondható, hogy a HMV előállítás leg optimálisabb módja a direkt HMV hőszivattyú alkalmazása. A HMV hőszivattyúk átlagos éves COP értéke 3,7, azaz a rendszer az elhasznált hő 27%-át fogyasztja elektromos áram formájában. Egy ilyen berendezés kombinálható napkollektoros rendszerrel is, így az év naposabb felében a napenergia is hozzásegít a legtakarékosabb HMV készítéshez.
